Itt élünk.........

A VELENCEI BORVIDÉK TÖRTÉNETE


--------------------------------------------------------------------------------


A Budapest és a balatoni borvidék között elhelyezkedő velencei borvidéken a szőlőművelés, bortermelés hagyományai a török időkig nyúlnak vissza. A Velencei-tó északi oldalát kísérő hegyoldalakban lévő pincék még a híres pákozdi csata idején, 1593 őszén is gazdagon teli voltak musttal és borral, amikor Pálffy Miklós báró a magyar királyi csapatokkal Pákozdnál fényes győzelmet aratott a Székesfehérvár felmentésére érkező török seregen. A nadapi vörösbor dicséretét a XVI. századi írások is említik. A török idők után, a XVIII. században Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap, Nyék és Pázmánd lakossága, nemesek és jobbágyok magas színvonalú szőlő művelést, bortermelést folytattak, amelyről az azóta is fennmaradt hatalmas dézsmapincék is tanúskodnak. A Mária Terézia királynő által kezdeményezett úrbérrendezés során keletkezett iratokban a velencei szőlőművelésről ezt olvashatjuk: "Vagyon ezen helységnek elegendő szőlőhegye magok határokban, sok jó borokat terem, ugyan azért az helységnek félesztendőbeIi bor árusítása engedtetik." A II.József kori térképek Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap és Pázmánd határában összesen hat szőlőterületet tüntetnek fel. Ezekrő1 írta néhány évtized múlva az eső magyar folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény 1817. évi kötetében Boldogréti Víg László: "Midőn az országútján Budáról Székes- Fehérvár felé utazó Nyék pusztát elhagyja, a Velentzei Tó ötlik szemébe. Azok pompás tekéntettel ajánlják magokat, és a fehérvári sző1ő hegyig majd szőlőkkel, majd a hegy tetőn fekvő Sukoró faluval, majd fákkal és termékeny földekkel mulatják az utast."

A XIX. századi statisztikusok, földrajzi írók feldolgozásaiban is találtunk a VeIencei-hegység szőlőtermesztésére, borára vonatkozó adatokat. Az első magyar statisztikus, Fényes Elek 1851-ben így mutatta be Velencét: " Van postahivatala, vendégfogadója, gazdag szántóföldje, igen jó bora, nádja, hala, vízi madara bőséggel." Azt is megemlítette Fényes Elek, hogy Velence "szőlőhegye jó fehér bort terem". Galgóczi Károly 1855-ben kiadott mezőgazdasági statisztikájában azt olvashatjuk, hogy " a velenczei tóra dűlő Sukoró hegy jó bort és épületkövet ad."

A velencei borvidéken - Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap, Pázmánd községekben - 1865-ben összesen 1049, 1935-ben 570 katasztrális hold volt a szőlőterület nagysága. A csökkenés a XIX. század utolsó harmadában Európa-szerte elhatalmasodó filoxéravész pusztítását jelzi. A járvány hatására a velencei szőlőhegy teljesen kipusztult. Legjobban a pákozdi Külsőszőlő vészelte át a pusztulást. A filoxéravész után így a többi községekbe innen vitték a vesszőt a szőlőrekonstrukció elkezdéséhez.

A filoxéra pusztítás előtt a következő szőlőfajtákat termesztették: lúdtérdű" kolontár, bakator, juhfarok szőlő, gombszőlő, gyöngyszőlő, somszőlő, rácfehér, rácfekete, cigány, érdi, milkovácsi, hamvas denka, kecskecsöcsű. A filoxéra után a fehér borszőlőket telepítették úja.

Századunk első felében legelterjedtebbek voltak a rizlingszilváni, olaszrizling, mézesfehér és az ezerjó fajták. Az ebből készült fehérbort keresték a vendéglősök és a borkereskedők. A velencei borvidéknek a XIX-XX. században nagy szerepe volt a főváros, Budapest borellátásában. Sőt, mivel a velencei bor jó1 bírja a szállítást, nem törik meg, a XIX. században szerepet kapott az angol királyi haditengerészet borellátásában is. A velencei és sukorói szőlőhegyekben kedvező időjárás esetén aszú szőlőt is szüretelnek és aszúbort készítenek. A déli fekvésű hegyoldalakon a vulkáni eredetű talajban különleges, csak itt tapasztalható zamatú, tüzes, erős borok teremnek. A napsugárzásban egyébként is gazdag, déli lejtők közvetlenül a Velencei-tóra tekintenek, így a tó víztükre révén kettős besugárzást kapnak. Nem véletlen, hogy a velencei borok, például a Cseh Ede pincéjébő1 valók, már az első világháború előtt a móri borokkal együtt aranyérmet nyertek a borversenyeken.

A velencei borvidék szőlősgazdái a jó termés érdekében gyakran fohászkodnak Szent Orbánhoz. 1984. május 25-én felállították Velencén a Bence-hegyi Sárgaföldes dűlőben Szent Orbán kőszobrát. Azóta minden esztendőben az Orbán napját követő szombat délutánján litániát tartanak a szoborná1. Itt hirdetik ki az Orbán-napi borverseny eredményét és értékelik Orbán püspök előző évi szőlővédő tevékenységét, ami alapján illatos borral, vagy sáros vízzel locsolják meg a kőszobrot.

Napjainkban a velencei borvidéken a szőlőterület nagysága több mint 600 hektár. A legelterjedtebb szőlőfajták: a zöld veltelini, rajnai rizling, olaszrizling, chardonnay, rizlingszilváni, ezerfürtű és a zweigelt. Egyre többen telepítenek minőségi bor készítésére kiváló hagyományos kékszőlőfajtákat ( Cabernet Saugvignon ) és Hungaricomokat ( Zengő ).


A velencei borvidéken termelt borok 95 %-a fehér-, 5 %-a vörösbor.


Borvidékünk Szent Benedictus Borrendjének zászlósbora a rajnai rizling.