2008. december 21., vasárnap

Közel egymilliárd ember..............


NAPI 1 DOLLÁRBÓL...


Döbbenetes, de tény, hogy miközben a világ élelmiszerkészletei régóta bőven elegendőek lennének a Föld minden lakója számára, az éhezés és alultápláltság több mint 800 millió embert érint. A fejlődő országokban az éhezés és a szélsőséges szegénység a mai a legsúlyosabb probléma, és a népességnövekedés miatt a szélsőségesen szegények száma egyre csak nő.
A FEJLŐDŐ VILÁG KÉT ÁTKA: SZEGÉNYSÉG ÉS ÉHEZÉS
Aki szegény, az a legszegényebb
Az éhezők többsége a harmadik világ országaiban, elsősorban Afrika délebbi területein és Ázsiában él. Az éhezés a szélsőséges szegénység következménye, és sokkal nagyobb arányban érinti a nőket és gyermekeket, mint a férfiakat. Az éhezés lehet akut jellegű, azaz ideiglenesen kialakulhat háborúk vagy természeti csapások miatt. Az éhezők többsége azonban hosszú távon, krónikusan szenved az élelemhiánytól, ami megnöveli a korai gyermekhalandóságot illetve, a – legtöbbször halállal végződő – járványos, és egyéb betegségek terjedését
Mérhető-e a szegénység?
Hivatalosan az számít szélsőségesen szegénynek, akinek jövedelme a napi 1 dollárt nem haladja meg. Közöttük találjuk azokat, akik annyira szegények, hogy már ennivalóra sem mindig jut. A puszta létfenntartásért vívott küzdelem megdöbbentően sok, 800 millió embertársunkat érinti, elsősorban a harmadik világ országaiban, miközben a világ élelmiszerkészletei régóta bőven elegendőek lennének a Föld minden lakója számára.
Az éhezés okai és következményei
Az éhezők 70 %-a a fejlődő országok vidéki területein él. Az éhezés közvetlen oka többnyire nem az, hogy nincs elegendő élelem, hanem, hogy az érintetteknek nincs pénzük megvásárolni azt.
Napjaink globalizált élelmezési rendszerére jellemző, hogy a fejlődő országok mezőgazdasága nem élelmiszertermelésre, hanem ipari és élvezeti célokat szolgáló növényekre (gyapot, kávé, tea, kakaó, dohány) szakosodik. Az exportra szánt kultúrák foglalják el a jobb földeket, a helyi lakosság élelmezését, illetve önellátását szolgáló termények a rosszabb adottságú, piacoktól, városoktól távol eső földekre szorulnak. Infrastruktúrájuk sebezhetőbb, és sem élelmiszer- sem pénztartalékaik nincsenek baj esetére. Így állandósul a krónikus élelmiszer-bizonytalanság és bármilyen természeti vagy gazdasági csapás (aszály, sáskajárás, a terményár csökkenése), a vidéki lakosság akut éhínségéhez vezethet.
Az éhezés típusai: akut, krónikus és rejtett
Az afrikai akut élelmezési válságok hátterében gyakran háborús események állnak: a harcok elől menekülve az emberek kénytelenek elhagyni földjeiket, nem tudják elvégezni a mezőgazdasági munkákat, és élelemiszer-ellátásuk is bizonytalanná válik. Akut élelmezési krízisekkel a fejlett világ rendszeresen szembesül a tömegmédiának köszönhetően: a csontvázszerű felnőttek és legyekkel borított, puffadt hasú gyerekek képe mindnyájunk számára ismerős.
Az akut krízisek azonban csak kb. 10 %-át teszik ki a világban létező éhezésnek. A fennmaradó nagy többség a krónikus (hosszú időn keresztül a napi szükségletnél kevesebb kalória és tápanyagbevitel) illetve rejtett éhezés (egyes vitaminok, illetve tápanyagok hiánya) kategóriájába tartozik. Ezeknek a közvetlen éhhalál helyett magas csecsemő és gyermekhalandóság, csenevész, gyenge immunrendszerű gyerekek és felnőttek jelentik az eredményét.
Számos szegény országban a nők hagyományosan alárendelt szerepük miatt könnyebben és nagyobb számban kerülnek az éhezők közé. A nők szegénysége, éhezése megnöveli a szüléssel összefüggő kockázatokat, a csecsemő, ill. gyermekhalandóság esélyét, és a gyermek későbbi fejlődését is akadályozza. A krónikus éhezés gyengíti az immunrendszert, kockázatos túlélési stratégiákra veszi rá az embereket (prostitúció), így megnöveli a HIV vírus, az AIDS, a malária, és más fertőző betegségek elkapásának kockázatát.
LIVE AID ÉS AZ EMBERI JOGOK NYILATKOZATA - HARC A SZEGÉNYSÉG ELLEN
A szélsőséges szegénység és éhség makacs jelenléte a Földön az egész világ szégyene. A fejlett világ időről időre meg is próbál segíteni – a nagypolitika és a segélykoncertek szintjén. Gyökeres változás azonban csak helyi szinten érhető el. Ahol a kormány vállalja az infrastruktúra fejlesztését, a szociális háló kiépítését, és elkötelezi magát a nemek egyenlősége mellett, ott az éhezést is sikerül visszaszorítani.
Van-e remény a gyökeres változásra?
Live Aid – a legendás segélykoncert
A nagypolitika mellett civil szervezetek százai, rock- és popsztárok, szupermodellek és civil aktivisták egyaránt sokat enyhíthetnek az éhezők szenvedésein kampányokkal, szervezett segélygyűjtéssel.
A szegénység és éhezés csökkentésével az utóbbi 50 évben több mint 120 nemzetközi egyezmény foglalkozott. Először 1948-ban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában említik az élelemhez való jogot: „Mindenkinek joga van a maga és családja egészsége és jóléte szempontjából megfelelő életszínvonalhoz, beleértve az élelmet…” (25. cikkely) Az ENSZ 2000. évi Millenniumi Csúcstalálkozóján megfogalmazott 8 célkitűzése közül a legfontosabb a szegénység és az éhezés arányának felére csökkentése.
A legnagyobb változás Ázsiában történt, itt több mint negyedmilliárdan léptek ki a szélsőséges szegénységből. Kínában a hetvenes években
átfogó szegénységcsökkentési programot hajtottak végre. Többek között a vidéki úthálózat fejlesztésével és a mezőgazdaság támogatásával harmadára csökkent az éhezők száma. Indiában az állam köteles az iskolákban meleg ebédet adni. A programot nem mindenhol vezették be, de ahol igen, ott csökkent az éhezés, nőtt az iskolalátogatás.
Az éhezők aránya 1990 és 2002 között 20%-ról 17 %-ra csökkent a fejlődő világban. Mivel azonban egy erősen növekvő népességről van szó, ez számukat nem csökkentette, mi több, az 1990-es 800 millióhoz képest 2003-ban 824 milliónyira becsülték a fejlődő világ éhezőinek számát.
A legsúlyosabban érintett régiókban – Afrika Szaharától délre eső részei és Dél-Ázsia - az elmúlt években javult a helyzet. Az előrelépés üteme azonban elmarad a kilencvenes évek elején tapasztaltaktól, és az éhezők száma növekszik.
2015-ig még 2 milliárddal többen leszünk, az éhezők arányának tehát a mostaninál jóval meredekebben kell csökkennie ahhoz, hogy számuk a felére csökkenjen.
ITTHON
Magyarországon a napi 1 dollárnál kevesebből élők aránya alacsony, 2 %. Bár immáron a világ gazdagabbik részéhez tartozunk, ezek a számok mégis azt jelentik, hogy körülbelül kétszázezren vannak közöttünk is szélsőségesen szegények.
Nem tehetsz róla, de tehetsz érte...Tájékozódj!
Hasznos szervezetek honlapjai:
Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete
Az ENSZ Millenniumi fejlesztési céloknak szentelt honlapja
ENSZ Millenniumi Projekt:
International Food Policy Research Institute
A Világbank Millenniumi Fejlesztési Céloknak szentelt honlapja
Jelentkezhetsz önkéntes segítőnek néhány hétre vagy hónapra egy fejlődő országba, vagy segítsd az itthoni szegényeket és éhezőket civil szervezeteken, alapítványokon keresztül.
Utilapu - Nemzetközi önkéntesközvetítés
PlanetClub - Nemzetközi önkénteshálózat
Az Utca Embere - Adományozás, önkéntes segítés Magyarországon
Keresd, vásárold a
Fair Trade termékeket , melyeket fejlődő országok lakosai méltányos feltételek között termeltek, készítettek

2008. december 16., kedd

Elfogadni egymást
Mindent megpróbáltunk már: kilestük egymás hadállásait, melyikünk bukkan fel előbb, fedetlenül hagyva a szívét, vagy a homlokát, hogy egy szempillantásnyi idővel gyorsabbak lehessünk a másiknál. Mindketten sebet kaptunk.
Megpróbáltuk rendezett körülmények között elbuktatni a másikat. Látszólag békés csendben, könnyed taglejtésekkel, halk hangon és a figyelmét elterelve a hurokról. Vagy sikerült a cselvetés, vagy nem. Ha sikerült, az áldozat népének bosszújától kell félnünk, ha nem, a békét csak fegyverszünetnek hívtuk. Megpróbáltuk saját képünkre és hasonlatosságunkra átalakítani őt, a másikat, akit elneveztünk társnak, partnernak, szövetségesnek, rokonnak, csak éppen felebarátnak nem; faragtuk őt, hol gyöngéden, hol hevesebb módon, hogy felismerjük benne magunkat, vagy azt, akit fel akartunk benne ismerni; ő azonban ellenállt, Az akart lenni, ami - valójában. E perctől kezdve nem nevezzük társnak, rokonnak; ellenfelünk lett. Megpróbáltunk mindent, éjjel, amikor aludt, learattuk a gabonáját, nappal, amikor dolgozni ment, felégettük a házát és felmutattunk a fehéren izzó napra, barátjában megingattuk a hitet, beárultuk a felügyelőnél, hogy részeg, azért nem dolgozik, pedig tudtuk, hogy otthon fekszik, betegen. Virágot vittünk neki, hogy megtudjuk, meddig húzhatja még, vagy ha megdicsértük, mindjárt ecetet csepegtettünk ünnepi borába, mert nem bírtuk elviselni tiszta örömét. De idő előtt elfáradtunk e folytonos hadviselésben. Azután megpróbáltuk bebizonyítani neki, hogy helytelen úton jár, hogy téved, igen, téved, sőt, súlyos tévedésben van, s igyekezzék megváltoztatni gondolatait, vagyis kövesse azt, ami helyes, egyedül helyes. Eleinte őszintén és türelemmel szóltunk hozzá, de ő elhallgatott és lesütötte a szemét. Aztán erősebben kértük, figyelmeztettük a veszélyekre, ám ő konokul hallgatott. Majd heves kiáltásra fakadt, s kölcsönös türelmetlenségünk egymást állította fal mellé, és a máglyára. Mindent megpróbáltunk és akkor végre az Apostol kimondta az ultima rátiot: ,,Fogadjátok el egymást'', s hozzáfűzte, erre őt Mestere tanította. Fogadjátok el egymást: vagyis szabadítsátok ki egymást a gyűlölet cellájából, fogadjátok el egymást: vagyis adjatok helyet a valóságnak, mert a valóság mi vagyunk, mindannyian, akik vagyunk s úgy, ahogyan vagyunk. Elfogadni egymást csak fenntartás nélkül lehet. Ha én téged elfogadlak, elfogadom benned azt is, amit te kivetnél magadból. Ezt csak én tehetem meg veled, te magaddal nem. S így e kettőségben vagy te egy: egységed az én elfogadásom. Szükséged van tehát rám, hogy te egység lehess: az én szeretetem a te egységedhez elengedhetetlen. Bólintanom kell hát: azzal, hogy elfogadlak, egyben meg is oldalak téged, ha önmagadnak talán megoldhatatlan vagy. Ezért nem válogathatok benned: ezért nem mondhatom rád, hogy eddig kellesz, innen azonban már nem. Ha ezt teszem, jóváhagyom a kettéosztottságodat, ahelyett, hogy egységre segítenélek. S a legutolsó érv: hogyan utasíthatnálak, s hogyan utasíthatnál vissza, ha Mesterünk, akié vagyunk te és én, elfogad minket?

2008. december 12., péntek

Ismerős a névsor?................


Gyurcsány Ferenc elvtárs – nem aktív képviselő, 1984-1988 KISZ Pécsi Városi Bizottság titkár, 1988-1989 KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanács elnök, 1989 DEMISZ alelnök,Hiller István elvtárs - 1983-1989-ben az MSZMP tagja.Szili Katalin elvtársnő - 1983 óta tagja a Magyar Szocialista Pártnak. (khm…)Lendvai Ildikó elvtársnő - 1974-től az MSZMP tagja. 1984-től az MSZMP KB kulturális alosztályán munkatárs, majd vezető.Horn Gyula elvtárs - 1954-től az MDP, majd az MSZMP tagja. 1969-től az MSZMP KB Külügyi Osztályán konzultáns, osztályvezető-helyettes, 1983-tól osztályvezető.Kiss Péter elvtárs - 1980-tól MSZMP-tag.Szekeres Imre elvtárs - 1969-től MSZMP tag.Juhász Ferenc elvtárs - 1981-től 1989-ig az MSZMP tagja.Veres János elvtárs - 1979-től MSZMP tag. 1986-tól az MSZMP Nyírbátori Városi Bizottságának gazdaságpolitikai, 1988-1989-ben első titkára volt.Lamperth Mónika elvtársnő - 1987-től az MSZMP tagja.Mandur László elvtárs - 1981-től 1989-ig a KISZ Budapesti Bizottságának munkatársa: VI. kerületi, majd budapesti tikár volt.Vitányi Iván elvtárs - 1972-ben lépett be az MSZMP-be.Steiner Pál elvtárs - 1986-tól 1989-ig az MSZMP Budapest V. Kerületi Bizottságának politikai munkatársa.Puch László elvtárs - 1980-ban belépett az MSZMP-be.Kapolyi László elvtárs - 1968-tól MSZMP-tag; 1985-től 1988-ig KB-tag.Gráf József elvtárs - 1970-ben belépett a pártba. 1975-től az MSZMP Pécsi Járási és Baranya Megyei Bizottságának munkatársa.Csizmár Gábor elvtárs - 1978-tól az MSZMP tagja volt. 1978-1982 között a KISZ Budapesti Bizottsága munkatársa, 1982-től 1983-ig a IV. kerületi bizottság titkára.Csiha Judit elvtársnő - 1971-ben belépett az MSZMP-be.Szűcs Erika elvtársnő - Az MSZMP tagja.Csákabonyi Balázs elvtárs - 1961-től 1989-ig MSZMP-tag volt.Katona Béla elvtárs - 1972-ben belépett az MSZMP-be. 1984-től 1988-ig a XVIII. kerületi pártbizottság első titkára, 1988-1989-ben a fővárosi pártbizottság város- és gazdaságpolitikai titkára. 1988 májusától az MSZMP KB tagja.Burány Sándor elvtárs - 1982-től MSZMP-tag. Göndör István elvtárs - 1972-ben belépett az MSZMP-be, 1985-től munkahelyi alapszervezeti titkár volt.Kovács Tibor elvtárs - 1979-től MSZMP tag.Varju László elvtárs - Az MSZMP tagja volt.Kolber István elvtárs - Az MSZMP tagja volt. 1983-tól közigazgatási osztályvezető-helyettes az MSZMP Somogy Megyei Bizottságán.Baráth Etele elvtárs - 1980-tól MSZMP-tag.Keller László elvtárs - 1985-tő1 MSZMP-tag.Gál Zoltán elvtárs - 1964-től MSZMP-tag. 1974-től az MSZMP KB politikai munkatársa, 1982. januártól alosztályvezető. 1987. decembertől a tanácsokat és a közigazgatást felügyelő belügyminiszter-helyettes.Baja Ferenc elvtárs - 1988-ban időközi választáson tanácstag lett, majd belépett az MSZMP-be.Molnár Gyula elvtárs -1 987-1988-ban a KISZ Budapest III. kerületi titkára.Toller László elvtárs - 1972-től MSZMP tag.Márfai Péter elvtárs - 1982-től MSZMP tag.Szabó György elvtárs - 1979-ben belépett az MSZMP-be, 1988 júliusától a megyei tanács intézményei pártbizottságának titkára volt.Sós Tamás elvtárs - Az MSZMP tagja volt. Az 1980-as évek második felében a KISZ Heves Megyei Bizottságának első titkára volt.Iváncsik Imre elvtárs - 1976-tól MSZMP tag. 1981-1982-ben a KISZ Kisújszállási Városi Bizottságának, 1982-től Szolnok Megyei Bizottságának a titkára, majd 1985-től 1989-ig első titkára volt.Boldvai László elvtárs - 1979-ben belépett az MSZMP-be. 1985-ben, néhány hónapos vállalati munkát követően a KISZ Salgótarjáni Városi Bizottságának első titkára lett, majd 1987-ben a Nógrád megyei KISZ-bizottság első titkárává is megválasztották.Szabó Imre elvtárs - 1977-ben belépett az MSZMP-be.Pál Béla elvtárs - 1978-ban belépett az MSZMP-be.Vastagh Pál elvtárs - 1966-ban lépett be az MSZMP-be. 1971-től 1973-ig a JATE KISZ bizottságának titkára, 1976-tól 1981-ig a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnöke, intézőbizottságának tagja. 1988-tól a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, 1989 áprilisától az MSZMP KB és PB tagja volt.Wiener György elvtárs - 1968-ban belépett az MSZMP-be, 1988-1989-ben a KB tudománypolitikai munkaközösségének tagja volt.Tóth Károly elvtárs - 1975-ben belépett az MSZMP-be.Szabó Lajos elvtárs - 1981-től az MSZMP tagja volt.Szabó Zoltán elvtárs - 1977-től MSZMP tag. 1983-tól a KISZ KB osztályvezető-helyettese.Szabados Ákos elvtárs - Az MSZMP tagja volt.Németh Imre elvtárs - 1985-től MSZMP-tag. 1986-tól az MSZMP Pest Megyei Bizottságának gazdaságpolitikai munkatársa volt.Nagy Sándor elvtárs - 1966-ban lett az MSZMP tagja, 1970-től egyetemi oktató, munkatudományi témából doktorált. 1973-tól a KISZ KB osztályvezetője, 1974-től KB-titkár. 1980-1985-ben az Elnöki Tanács tagja. 1988. május és 1989. szeptember között az MSZMP KB tagja.Vojnik Mária elvtársnő - 1984-től a MSZMP tagja.Szanyi Tibor elvtárs - 1971 és 1989 között KISZ-tag.Tóth András elvtárs - 1972-ben belépett az MSZMP-be. 1983 és 1989 között az MSZMP KB munkatársa.Korózs Lajos elvtárs - Politikai pályafutását a KISZ-ben kezdte, 1973 és 1988 között előbb iskolai, majd munkahelyi szervezőtitkár volt. 1989-ben belépett az MSZMP-be.Szabó Vilmos elvtárs - 1974-ben belépett az MSZMP-be. 1988-1989-ben az MSZMP Központi Bizottságának tudományos és kulturális osztályán dolgozott.Juhász Gábor elvtárs - 1982-től 1989-ig az MSZMP tagja.Molnár Albert elvtárs - 1984-től MSZMP tag.Németh Erika elvtársnő - 1978-tól az MSZMP tagja volt. 1982 és 1990 között a KISZ Tatabánya Városi Bizottságának politikai munkatársa volt.Nagy Imre elvtárs - 1981-től az MSZMP tagja. 1986-tól a KISZ Heves Megyei Bizottságának titkára.Géczi József elvtárs - 1975-ben belépett az MSZMP-be.Szabados Tamás elvtárs - 1974-től MSZMP tag.Havas Szófia elvtársnő - Politizálni a KISZ-ben kezdett, majd pályája az MSZMP-ben folytatódott.Jánosi György elvtárs - 1984-ben belépett az MSZMP-be.Devánszkiné Molnár Katalin elvtársnő - 1983-ig politikai munkatárs, majd a KISZ XVII. Kerületi Bizottságának titkára. 1976-ban felvették az MSZMP-be.Botka Lajosné elvtársnő - 1974-től MSZMP-tag.Csabai Lászlóné elvtársnő - 1976-ban belépett az MSZMP-be.Fogarasiné Deák Valéria elvtársnő - Az MSZMP tagja volt.Gy. Németh Erzsébet elvtársnő - 1984 és 1990 között az úttörőmozgalomban dolgozott. ??Filló Pál elvtárs - 1977-ben belépett az MSZMP-be.Bakonyi Tibor elvtárs - 1981-től 1989-ig MSZMP-tag. 1986-tól 1989-ig Budapesten a KISZ XII. kerületi bizottsága titkára.Füle István elvtárs - 1974-től MSZMP-tag.Szabó József elvtárs - 1989. októberig a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt.Gyárfás Ildikó elvtársnő - 1978-tól 1989-ig az MSZMP tagja.Juhászné Lévai Katalin elvtársnő - Az MSZMP tagja. 1984-től a KISZ Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának titkára.Hajdu László elvtárs - 1970-től az MSZMP tagja, 1985-1988-ig üzemi párttikár volt. 1976-tól 1983-ig az MSZMP V. kerületi bizottságának politikai munkatársa.Gőgös Zoltán elvtárs - Az MSZMP tagja volt.Garai István Levente elvtárs - 1988-1989-ben az MSZMP tagja.Kósa Ferenc elvtárs - Az MSZMP tagja volt.Karakas János elvtárs - 1979-től az MSZMP tagja volt.Vidorné Szabó Györgyi elvtársnő - MSZMP tag volt.Kocsi László elvtárs - 1981-től az MSZMP tagja volt.Kovács László elvtárs - 1988-1989-ben MSZMP-tag.Papp József elvtárs - 1987-től a KISZ Veszprém megyei titkára.Gúr Nándor elvtárs - 1986. április és 1990. március között a városi KISZ-bizottság titkára, első titkára.Schvarcz Tibor elvtárs - 1970-től az MSZMP tagja volt.

2008. december 11., csütörtök

A bank................




Elég az OBA pénz (Országos Betétbiztosítási Alap), mert mi tudjuk, hogy mi van. Nem kék beszarni, majd Veres Janó és/vagy Varga Miska jól elistápolgat mindannyiónkat. Tényleg? Szerintem nem hülyék, miért tennék saját zsebből? Tehát alig várom már, hogy újra egy jót konszolidáljunk a köz pénzéből.
Recseg-ropog, lassan ránk dől a ház, miközben lehallgatósdival, hazugságozással, tarka magyarral foglalkozunk. Merthogy ugyanaz történik, igaz kissé lájtosabb kivonatban, ami történt 1929-ben. A szabadpiac dugába és spekulációba dől, majd nagy hirtelen előkerül a keynes-i modell. Kinyitja az államnak a kaput, az meg - nem lőn más dolga - bebattyog oda, aztán felmutatja a piros tárcsát liberál-kapitalista pénzfialtatóknak.
Lett is rend kisvártatva anno, fiskálisan, etatistán, nem mellesleg közakaratból. Igaz, a közakarat kábé egy focicsapatnyi közgazdász akaratával volt egyenlő. Akkor is, most is. Manapság az "elpattant egy húr" környékén szédelgünk: halljuk a pletykákat, hogy melyik bank fejezi be holnaptól (ezek módfelett ötletesek, csak a valóságtartalmuk hibádzik pöttyet), a "jövő héten kiveszem a pénzem" szlogen felerősödik a BKV-n és a kocsmákban, ilyenek.
És itten lakozik a probléma, a szög fején találása. Nincs az mértékű vagyonvesztés, amit egy bizalmi válság alaphangon előidéz(het). Lassacskán befordulunk a célegyenesbe, mindössze pár szikra (és SMS) hiányzik a bankfiók előtti sorakozás megismétlődéséhez. Akkor pedig nem marad más hátra, mint a konszolidáció közpénzből. Játsszunk el kicsit a gondolattal, a mi lett volnával.
A konvergencia senkinek sem hiányzott, "mindössze" a magyar gazdaságot segítette föl a rászámolásból. Igaz, az EU ezt sem szívességből (kényszerí)tette ránk, mindössze egy új tagállam felvevőpiacát kívánta életre lehelni. Merthogy a "még egy doboz gyufát" virtus, az életszínvonal 6 év alatti 20-25%-os (gazdasági teljesítmény alapot nélkülöző) emelése igencsak elkapatott bennünket. Mindenki költött, sokat és még többet.
És nem csak azt, ami belefér. Hitelből nyaralást, hitelből plazmatévét, hitelből karácsonyi ajándékot. Tette, mert tehette, pénzbőség volt. Időközben világszerte pukkantak a lufik (dotkom, ingatlan), de a hitelexpanzió nem tört meg, a tengerentúli pénzintézetek ontották a lakáshiteleket. Bárkinek, elég volt, ha jól rappelt. Egy kanyi cent nem sok, annyit sem láttak vissza a mai napig, a fedezetül kibocsátott jelzálogkötvények (az ingatlanokkal párhuzamosan) elértéktelenedtek, a FED nyomta lefelé a kamatot, mégsem pörögtek fel újra a kerekek.
A befektetők - látva a recesszió jeleit - gyorsan kirámolták a tőkéjüket (leírták a veszteségeket), befektetési bankok fizetésképtelenné váltak. Elindult a hólabda, amit még az iraki háborús fegyverkezés sem tudott megállítani. Mostanra az állam pumpálja föl tőkével a bankokat, akár kisgyerek a használt kotont, amit a hálószobában talált. Olyan is lesz az eredmény.
Persze ettől még lehetünk optimisták, mivel Amerika messze, az európai bankár kockázatkerülő, a K-K-Eu pénzpiac pedig alulfejlett. Csakhogy: a mi megkeverjük a magunk szarát, ökörségekre veszünk fel magas kamatú hiteleket, aztán eldúdoljuk a "messze még a hajnalt", a pénzt pedig majd visszafizeti, akinek két anyja volt. Vagy az sem.
Innentől nem értem azt a pénzügyi kormányzatot (legyen az bármilyen színű!), aki állítja, hogy elég 60 MrdFt a betétesek kompenzálására? "Erős a magyar pénzügyi rendszer" - a nyugatiak azt állítják, hogy gyenge. "Nem gyűrűzik be a hitelválság" - ja, biztos megáll majd a határon, akárcsak a gázár és a szovjet csapatok '56-ban. Begyűrűzik. Ez már csak ilyen.
A feladat tehát adva vagyon. Hiteles kommunikációval megelőzni a bizalmi válság utcai - bankfiókok előtti - megjelenését, illetőleg követni, amit az EU-s államok csinálnak, ezzel egyidőben biztosítani a betéteseket pénzük biztonságáról. Ugyanis ha elindul a sor, akkor lesz csak igazán hitelszűke, mivel a betétek nagysága nem fedezi a hiteligényeket, és a nyugati anyabankok jobb híján saját bajaikkal vannak elfoglalva, minthogy valamely (az eredményüket tizedesjegy mögött korrigáló) leánycégük forrásszűkét megszüntessék.
Vegyük sorra. Ad. 1. Szurkoljunk Joaquín Almúniának (az EU pénzügyi biztosának), hogy találkozzon Veressel a brüsszeli piszoárok valamelyike előtt. Ad. 2. Szurkoljunk továbbá annak, hogy a külföldi befektető magyar állampapírban fialtassa a pénzét. (Költségvetési hiány kipipálva - akarom mondani: prolongálva) Ad. 3. Kicsit próbáljunk nem majrézni, azzal csak rosszabb lesz. Inkább figyeljünk és legfőképpen ne rohanjunk hitelért a bankba, ha légycsapóra van szükségünk.
Ha megismerjük, elfogadjuk és tiszteletben tartjuk a játékszabályokat, akkor a bank nem visz mindent. Csak annyit, ami - a mi belegyezésünkkel - neki jár.

A nagy magyar mese..........

Magunkról
A Magyar Szocialista Párt...

...mint szociáldemokrata párt a magyarság történelme során felhalmozódott nemzeti és baloldali értékek, társadalmi célok örököse és letéteményese....
olyan társadalom megteremtését tartja céljának, amely a szabadság, az egyenloség, az igazságosság és a szolidaritás értékein alapul. Törekvéseit a társadalom többségének támogatásával, a természeti és az épített környezetért viselt felelosséggel kívánja megvalósítani....
tagja a Szocialista Internacionálénak, társult tagja az Európai Szocialisták Pártjának, mint ilyen segíti Magyarország beilleszkedését az Európai Unió közösségébe. Mindezek során képviseli a nemzet érdekeit, óvja a magyar kultúrát, a magyarság önazonosságát....
vállalja a munkavállalók, valamint mindazok érdekeinek politikai képviseletét, akik azonosulnak a párt értékeivel és céljaival. Küzd a szegénység és az elmaradottság felszámolásáért, a társadalmi egyenlotlenségek csökkentéséért...
.alapvető célja, hogy mindenkinek legyen lehetősége és esélye élete minőségének javítására, a korszerű tudás megszerzésére és hasznosítására, hogy minden ember olyan közösségben élhessen, ahol sorsát tudása és teljesítménye határozza meg

Elegem van.............

Elegem van a multik packzásaiaból,a különböző cégek követeléseiből,az arctalan,arcátlan számlákból,abból,hogy a mi pénzünkből ülnek full drága Audikban.Elegem van.Elegem van abból,hogy Szlovák tejet itatnak velünk a magyar gazda meg tönkre megy,elegem van,hogy bárki bármikor megvádolhat,hogy nem fizettem,követelhet rajtam bármit ami neki az elmaradt profitot pótolja.Ezért kérek mindenkit aki ilyen történetnek áldozata,szenvedő alanya,hogy minden fórumot ragadjunk meg,hogy ezeket a szemeteket kiüldözzük az országunkból,és MINDENKI vegye fel velük a harcot.MI VAGYUNK ITTHON NEM ŐK.Szeretnék megalapítani egy szervezetet aki mint jogi személy ellen tud állni EZEKNEK.Aki szeretne csatlakozni kérem válaszoljon.Együtt mindent elérünk.
ÍRJANAK,ÍRJANAK,ÍRJANAK

2008. december 10., szerda

- József Attila -
TÉL
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig rólaS kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hisz zúzmarás a város, a berek...Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatniÉs rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,Hogy fölengednének az emberek!
1922. november 12.

Tudta-e.............



Tudta-e hogy...
hogyan alakult ki a magyar címer? I.
Kezdeti államiságunk idején (XII-XIII. század) a mindenkori uralkodó saját képezte egyben az ország címerét is. Ez időben tehát külön államcímerről nem beszélhetünk.
Mai államcímerünk alkotóelemei, a pólyák, a koronán álló kettőskereszt, a hármas halom, a pajzson elhelyezett Szent Korona több évszázados fejlődés eredménye.
A pajzsra és zászlóra festett jelek, ábrák a XII. sz. elején állandósulnak. Még a címerek előképei sem jelennek meg a XI. sz. utolsó harmada előtt. Magyarországon királyi (állami) címerről csak 1202 után beszélhetünk. Így az Árpádok eredetmondájában szereplő turulmadár még nem jelenhetett meg címerállatként, ellentétben a Képes Krónikában ábrázolttal. A kettőskereszt, országcímerünk másik alapvető eleme, mint a királyi hatalom szimbóluma, III. Béla korában (1190 körül) jelenik meg, bizánci hatásra (III. Béla a császári udvarban nevelkedett). Nála jelenik meg először címerpajzson, pénzre verve. A korai előfordulásokban kilencszer, később hétszer vágott mezőben, hol a páros, hol a páratlan sávokban oroszlánokat ábrázolnak. Címerünk jobb mezőjében látható pólyák (vágásos címer, az
Árpád-ház családi jelvénye) először Imre király
1202. évi pecsétjén fordulnak elő. E pecsét címerén a pólyák közötti mezőn kilenc lépkedő oroszlán látható. Az oroszlános pólyás címer formája időről-időre változott, így például II. András 1222. évi úgynevezett "Aranybulláján" már csak hét oroszlán van. Ezekből a párosak egymással szembenézők, közöttük egy-egy hárslevél látható. E címer festett szép kivitelű példánya a Magyar Országos Levéltár épületének lépcsőházában található. Feltűnő különbség a két címerábrázolás között, hogy az Aranybulla pecsétjén az oroszlánok nem a pajzsmezőben, hanem a pólyákban vannak elhelyezve. Ugyanezen II. András 1231. évi pecsétjén öt pólyát és tizenegy oroszlánt találhatunk, de pénzérmein az oroszlánoknak nyomuk sincs. Az oroszlánábrázolás és a vörös-ezüst vágás spanyol hatást mutat. A vágásos címer a XIII. században csak rövid ideig használatos, IV. Béla (1235-1270) pénzein újra a kettőskeresztes címerpajzs tűnik fel.A pólyás címert az Árpád-ház kihaltával trónra került Anjou házi királyaink - jogfolytonosságuk jelzésére - szintén átvették. De ezt a gyakorlatot követték a többi uralkodóházból származó királyaink is történelmünk folyamán mindvégig. Az első ilyen egyesítésre utaló példa: A Bécsi Képes Krónikában Károly Róbert király pajzsán az Árpádok pólyái és az Anjouk liliomai együtt szerepelnek. A lebegőn ábrázolt kettőskereszt alatt hamarosan megjelent a hármashalom, utóbb a korona is. A pólyás és a hármashalmon álló kettőskeresztes forma először Nagy Lajos király pénzein fordul elő.A pólyákat és a kettőskeresztet Zsigmond király is alkalmazta pecsétjein, de használt pólyás-oroszlános pecsétet is...

2008. december 5., péntek

É B R E S Z T Ő.................



Kik és hogyan hozzák létre a gazdasági válságot?


2008-11-06.Kinda Lajos
Kik csinálják a gazdasági válságot? Hogyan csinálják a gazdasági válságot? Miért csinálják a gazdasági válságot?
Kezdjük az elején - Hol siklott félre a dolog?
1. Mi a kamat? (és a kamatláb?)
Ha egyáltalán normálisnak fogjuk fel a mostani gazdasági rendet, akkor nem kétséges, hogy a kölcsönadónak nem csak az általa kölcsönadott pénz jár vissza, hanem azon felül egy előre megállapított és kikötött többlet. Ezt nevezik kamatnak. Hogy ez számszerűleg mekkora összeg, az a kamatlábtól és a futamidőtől függ.
Mitől függ, hogy mekkora a kamatláb, ki dönti el?
Sokan hisznek benne, hogy a kamatláb kizárólag attól függ, hogy mekkora a kereslet a hitelekre illetve mekkora a kínálat, amolyan "önműködő" kereslet-kínálat dolog... Ebben biztos van igazság. Ugyanakkor a kamatlábat egyéb tényezők is meghatározzák, például az infláció. (Érdekes, hogy az inflációra megint számos dolog kihat, ami nagyban befolyásolja.) Ezen kívül nagyban meghatározza a hitelkockázat, vagyis részben a hitelezők "véleménye", hogy mondjuk egy ország jó adós lesz, vagy rossz adós. Szeret - nem szeret... Drágán kapják a pénzt vagy olcsóbban? (Remélem ebből is látszik, hogy pl. az infláció nyilvánvalóan természetes piaci mechanizmusok alapján befolyásolja a kamatlábat.)
Honnan ered?
A kamat egy meghatározott része a társadalomban élők és dolgozók munkájának. Pontosabban a munka által létrehozott "érték" egy bizonyos része. Az érték pedig lényegében mindaz aminek hasznát vesszük, vagy megterem a földjeinken, erdeinkben, vizeinkben, vagy valódi termelő és építő munka hozza létre, esetleg szolgáltatás.
Tehát aki kölcsönt vesz fel, az leginkább az általa létrehozott valós értékből fizeti a kamatot. (Úgy is fogalmazhatunk, hogy a "termelő", értéket előállító ember fizeti.)
Hogyan lesz egészséges keresletből beteges szükség?
Nagyon fontos megérteni, hogy hitelkínálat eredeti célpontja a pénzkereslet. Mostanra azonban a hitelezők nem a pénzkereslet számára állítanak kínálatot, hanem a pénzszükséglet számára. A kettő között óriási különbség van!!
Kereslet és szükséglet nem ugyanaz??
Nem. Ez az egyik nagy trükkjük. A pénz iránti szükséglete van például egy kisemmizett gazdának, betegnek, uzsora-áldozat kispénzű embernek, munkahelyről elküldött dolgozónak, stb. de pénz iránti keresletet csak az támaszt, aki valódi értéket (terméket, szolgáltatás, munkát) kínál eladásra. (Még az államnak is csak pénz iránti szükséglete van és nem kereslete!)
Hogyan kényszerítik ki a kamatot, ha már létrehozták a szükséget?
A gazdaság működtetéséhez pénzre van szükség, lényegében a gazdaság úgy mű ködik, hogy az áru és a pénz folyamatosan gazdát cserél. A piacon az árukat az emberek "elcserélik" arra az értékre amit korábban maguk előállítottak a munkájukkal. (Természetesen pénzzel kell fizetniük.)Ha a gazdaság fejlődni, bővülni akar, akkor már nem elegendő a forgalomban lévő pénz, hanem a vállalkozóknak a bővítésekhez több pénzre lesz szükségük, hogy még ennél is több piacképes árut, terméket, szolgáltatást tudjanak létrehozni és piacra vinni.
Hogyan csinálják?
Mivel mindenki fizet kamatot (még ha személy szerint nem is vett fel hitelt, de attól még ott az államadósság) a pénz összegyűlik "valahol" és egyre kevesebb marad az embereknél, illetve így a gazdaságban is szűkös lesz a megforgatható pénz.
Aki értéket állít elő, aki teremt és dolgozik annak ennie is kell. Különösen érdeke pl. az termelőnek, hogy mielőbb túladjon árukészletén, főleg ha az romlandó. Egy korrekt, felelős vállalkozó aki sok családnak munkát és fizetést ad, nem teheti meg, hogy raktárban maradjon az árukészlete! Hiszen az áru adott esetben romlik, értéktelenedik ezért ritmusban kell tartani a dolgokat. Egy termelő adott esetben vásárló is, hiszen meg kell vennie a nyersanyagot, és a béreken kívül egyéb költségei is vannak, igen magasra szabott adókat kell fizetnie ,hogy a hatóság ne szüntethesse meg a vállalkozását. Miből fizessen a vállalkozó, ha nem tud eladni, mert nincs pénze az emberek többségének, illetve a potenciális vásárlóinak?
Hogyan kényszerítik ki a hitelezők a magas kamatot és a megalázó feltételeket, jelzálogot? (még az állam is térden csúszik egy kis hitelért)
Hogyan íratják alá az apró betűs részt? - Nagyon könnyedén, mert a szükség nagy úr.
Csak annyit kell tenniük, hogy kicsit visszatartják a pénzt (nekik nem sürgős hitelt adni) és máris megáll minden.
Amikor pedig a gazdaság megáll, azt "gazdasági válságnak" nevezik. Rajtuk kívül mindenki megszenvedi a válságot.
Gyengülő pénz, tömeges leépítések, munkanélküliség, elszegényedés, eldurvuló konfliktusok stb. Aki mindezt okozza annak egészen biztosan nem kell tartania az elszámoltatástól, hiszen csak tőlük függ, hogy adnak e hitelt a gazdaság újbóli beindításához.
A közvélemény szerint egy ilyen válság mögött sosincs szándékosság, mert ha ez így lenne, akkor változtatni kellene a jelenlegi pénzügyi rendszeren. A változást pedig nem szeretik az emberek.
Kik csinálják?
Az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt a társaságot "Zs.B."-nak. ( Zsivány Bűnözők társasága )
Milyenek ők valójában?

A Háttérhatalom lelkülete a mesterséges butaság, az önzés, a cél nélkül is rosszindulat, a kapzsiság, a hamis dicsőség és a hatalom akarása(Hírháttér-kommentár)
Ők elsősorban hitelekkel, pénzügyi és politikai manőverekkel és "színjátszással" foglalkoznak és sosem végeznek hagyományos értelemben vett munkát. Szeretnek énekelni és táncolni, általában nem néznek TV-t és nem hallgatják a rádiót sem. A műsorok szerkesztése sokkal közelebb áll hozzájuk. A mi világunk és értékrendünk (már ami maradt belőle) számukra nevetséges és szánalmas. Amivé válunk, (amivé formálnak) az is. Általában lenézik azt, aki nem tartozik közéjük, jellemzően kirekesztőek és bizony gőgösek is. Kigúnyolnak másokat hiedelmeik és vallásuk miatt, de az ő hitükön, a mi szemünknek furcsa és maradi szokásaikon nem tűrik a viccelődést. Érdemnek tartják azt, amit mi csak lopásnak hívunk. Kihasználják és megvetik azokat, akik a szolgálatukba szegődnek és tisztelik őket, gyakran nevetnek rajtuk. Kettős mércével mérnek a maguk javára. Nem tisztelik mások tulajdonát, sem földjét, sem hazáját, sem a keresztény embert, sem a keresztény vallást. (a többit sem)
Miért csinálják mindezt?
Amikor az emberek társadalmat alapítanak és megosztoznak természet adta kincseiken, közösen munkálkodnak és javakat teremtenek maguk és egymás számára, eközben társadalmi összterméket, közös értéket is létrehoznak. Alkotmányos és egyéb jogok (valláshoz, szabadsághoz, élethez, egészséghez, vélemény nyilvánításhoz, stb. ) alapján ebből mindenki részesül, érdemei szerint. Így biztosítják az emberek azt, hogy aki akar és tud, az tisztességben, becsületben tudjon élni, családját eltartani, gyermekeit nevelni stb.
Vagyis akik dolgoznak és értéket állítanak elő, azok ennek jogán, részvételükért kapnak megélhetést és lehetőséget a boldogulásra ebben az országban. Hiszen nincs más céljuk, mint szabad dolgos, tisztességes életet élni a saját, szabad hazájukban.
Ezzel szemben a "Zs.B." társaság a pénzrendszer természetellenes, visszás működéséből, a pénz kivonásából és felhalmozásából, a pénz visszatartásával, zsarolva kikényszerített hitelek kamataiból szereznek meg maguknak mindent a többiek kárára. Ők nem hoznak létre értéket, mert nem akarnak.
Mi várható? Ki tud ezen változtatni?
Pontosan nem lehet tudni. Ez számos dologtól függ.
Hányan fognak végre felébredni és elkezdik fáradhatatlanul kutatni a titkaikat, figyelni pénzgyűjtő csatornáikat? Hányan indulnak el sorra lerántani a leplet az szemünk előtt zajló gazdasági történések valódi hátteréről? Hányan vágnak majd bele autodidakta módon tanulmányozni a pénzügyi rendszer működését és azt közérthető nyelven publikálni? Kik és hogyan fogják feltárni a furcsábbnál furcsább, elhallgatott összefüggéseket, újra és újra nyíltan beszélve róluk? Kik fogják majd a bonyolult, rejtett trükköket kibogozni és napvilágra szórni a hazugságokat? Kik fognak majd vádolni és bizonyítani? Ítélkezni majd ki vállalkozik? Kik fogják lépten-nyomon hazugságon kapni a hitelesnek hitt forrásokat és nem hagyni szó nélkül? Kik fognak majd nyilvánosságot adni az elnyomottaknak, kisemmizetteknek, az önmagukért szót emelni képteleneknek?
A szolgáik közül, kik fognak a lelkiismeretükre hallgatni hozzám hasonlóan a gazdáik hazug szava helyett? Lesz e köztük akinek nem kell majd a júdáspénz?
Lesznek e egyáltalán emberek, akik önerőből ki tudják magukat vonni a média butító hatása alól és megszerzik a szükséges gazdasági és pénzügyi ismereteket? Akik mindezt már tudják, vagy csak most fogják elkezdeni megtanulni, azok csak beszélni vagy cselekedni is fognak?
Mindeközben "ők" majd mit fognak tenni? Nyugalommal, lenéző mosollyal az arcukon fogják hallgatni a vádakat, vagy elkeseredett dühükben a legkegyetlenebb eszközöket is be fogják vetni az igazságot feltárók és hirdetők ellen?
Mire számíthatunk? Lesznek akik kitartanak, akik már az elején feladják, vagy akik végül el sem kezdik a tanulást és a küzdelmet?
- Hát.. is-is..
- - -
A fenti elméleteket nem mi találtuk ki, azok könyvekben, előadásokban megtalálhatóak. Aki valóban szeretné megismerni a pénzügyi hatalom működését, az meg fogja találni a megfelelő forrásokat az alternatív közgazdasági könyvekben. Hány plázában van könyvtár? (Nem fura?) Ne szégyelljük kiváltani az olvasójegyet!
A pénzügyi szférát, pénzügyi rendszert számos hamis hiedelem és félrevezető elméleti háttér veszi körül. A titkolózáson, mély hallgatáson túlmenő félrevezetés természetesen szándékos.
Kizárólag a féltve őrzött pénzügyi titkok megismerése teremti meg az esélyt arra, hogy teljes folyamatában, összefüggéseiben ismerjük fel végre folyamatos kifosztásunk módját. Azért, hogy megláthassuk végre, hogy "hová tűnik a pénzünk" és ami még ennél is fontosabb: azt, hogy hogyan lehet visszavágni és végül legyőzni az ellenségeinket a saját fegyverükkel.
Rendszerváltások és véres vagy vér nélküli forradalmak hasztalanok, hiszen a pénzügyi rendszer újra és újra gyorsan magára talál, mint egy szétesett amőba.
Az önként, tudatlanságból működtetett pénzszivattyú, vérszívó módjára fejti ki hatását már évszázadok óta. Az ember dolgozik, fáradozik, miközben titokzatos pénzgyűjtő csatornákon keresztül ellopják tőle a munkája gyümölcsének már egyre nagyobb részét.
Valójában a média és a politika a tőlünk, ilyen módon ellopott pénzből fejleszti ki a tömegpusztító, uszító hazugságokat és trükköket! Lényegében minden hatalmi szerv, a különböző megfigyelő és manipuláló titkos szolgálatok és ügynökségek is a pénzrendszer alárendelt, parancsra cselekvő szolgái.
Az az igazság, hogy a pénzügyi rendszer működéséről megszerzett megfelelő tudás nélkül tényleg nincs semmi esélyünk és nem is tudunk változtatni semmin!
Nagyon fájdalmas lesz, ha erre még ennél is később döbbenünk majd rá.
Ezért kell közösen tanulnunk, megismernünk, lelepleznünk és összehangoltan cselekednünk, tovább adnunk közérthető formában az ismereteinket.Ne feledjünk, hogy az az érték, amit mindenáron meg akarnak szerezni, nálunk van, mi dolgoztunk meg érte. Ezért önként, harc nélkül ne adjuk oda. Ne adjuk oda a pénzünket, a jövőnket! Inkább mondjuk azt: vegyétek el ha tudjátok!
Kezdetnek ajánlanánk egy könyvet elolvasásra, azoknak akik egyelőre még nem járatosak pénzügyi területen, de szeretnék egy kis motivációt kapni a tanuláshoz.

Szerző: Michael EndeCím: Momo

A mihez tartás végett...............




Az alábbi írás az államadósságról szól.
.
Sokan nem tudják mit jelent, hogy alakul ki és a hatása mi lehet az államadósságnak. Kezdésnek szeretném leszögezni, hogy a Magyar államadósságot a Kádári szocialisták 1972-ben kezdték nyakra-főre felvenni. Fekete egy időszaka ez a Magyar nemzetnek. Eladósították a gyermekeinket is... Persze eleinte a temérdek hitelből meg lehetett tölteni az áruházak polcait áruval, de a nyolcvanas évek derekára a tragikus eladósodás a politikai rendszert, a hatalom gyakorlók székeit is megrengette. Életképtelen volt az állam. 1989-re a szocialisták államcsőd közelbe navigálták az országot. Ezért voltak kénytelenek átadni (időlegesen átengedni) a hatalmat. Ezért következhetett be a rendszerváltásnak nevezett eseménysor.. Magyarországon a Kádári szocialisták lényegében 1972 és 1990 közötti időszakban adósították el a nemzetet. Ez 18 év volt.. Azután rendszert váltott az ország. De megint szocialisták vannak hatalmon. Ma megint eladósítják az országot. Ma megint a csőd közelébe navigálják az országot. Ma, mint 1980-től minden évben megállapítják, hogy baj van. Ma ezt úgy mondják "elkurtuk". Ma, mint 1980-től minden évben a szocialisták megígérik, hogy most már Istenbizony tudnak majd kormányozni. Mea culpa, mea culpa mondják... Idáig valóban rosszul csinálták, de most már jól fogják kormányozni az országot.
A rendszerváltás óta 17 év telt el...
.Az ország már recseg - ropog az adósság terhe alatt. Az állam normális működését jelentősen veszélyezteti helyenként el is lehetetleníti az adósságszolgálat. Nem jut pénz másra csak az adósság kamatainak fizetésére. A szocialista hatalom ezért zár be intézményeket, ezért bocsát el embereket, ezért kótyavetyéli el a nemzet vagyonát, ezért emeli esztelenül az adó és járulék terheket (amivel csak azt éri el, hogy fojtogatja az embereket és gazdálkodó egységeket, következéskép azok tönkremennek és már képtelenek adót fizetni)..Szó sincs reformokról. Pedig valódi változtatások sora kellene de nem az történik. Ami történik az dilettáns, rossz kormányzati lépések sora. Amit a szocialista hatalom művel az nem reform, pusztán felszámolás, bezárás, pénz kivonás. Teljesen hibás gazdaságpolitika ez... Az elmúlt 5 esztendő rossz kormányzásának kárát terhelik rá az emberekre most és azt is rosszul, át nem gondoltan. Se hatástanulmány, se koncepció, se hozzáértés, se egyeztetés....
A szocialista barát sajtóorgánumok pedig elvakítják az embereket, elterelik a figyelmüket.
.
.
.
.
Ez a feladatuk. A feladatuk annyi, hogy az emberek ne arról beszéljenek, hogy milyen dilettánsan vezeti az országot a szocialista hatalom, hanem rágódjanak mű dolgokon, és főleg gyűlöljék nagyon a szocialisták politikai ellenzékét ugyanis, így nem váltják le a szocialistákat az emberek. A szocialista barát sajtó, tehát bűnrészes az eladósítás miatti következmények eltusolásában, az emberek védekező reflexeinek elaltatásában, az emberek gondolkodásra biztatása helyett az elkábításában, amit annak érdekében végeznek, hogy az emberek a dilettáns (vagy szándékosan az ország vesztét előidéző?) szocialista hatalom ellen ne tüntesenek, a csődbe kormányzó szocialista hatalmat ne rázzuk le egyszerűen magunkról. A szocialista barát média a szocialisták hatalmon maradását szolgálja. Teszik ezt annak ellenére, hogy a szocialisták rettenetesen eladósították az országot és akkora károkat okoztak és okoznak minden perccel amit a hatalomban töltenek, hogy még a gyermekeinknek is fizetni fognak miattuk. A szocialista barát sajtó egyetlen célja minden áron megakadályozni a hatalomváltást. Egyetlen irányba kritikusak: a szocialisták ellenzéke felé. Ez különösen betegesen groteszk amikor ez az ellenzék nincs is hatalmon...
.
Az emberek figyelem elterelését, a szocialisták ellenzékének lejáratását, magyarul az orrunknál fogva vezetést "média kormányzásnak hívják". Ez folyik ma Magyarországon. Akik ebben résztvesznek vagy ennek a népbutitásnak bedőlnek, akik nem lépnek fel az eladósító szocialista hatalom ellen, azok épp annyira felelőssek az eladósításért, mint azok akik az eladósítást effektíve művelik velünk.
.
Az államadósság alakulása az utolsó 5 évben vett drámai fordulatot. Épp mióta a szocialisták vették kézbe az országot.
.
.
Az államadósság öszesen:.1990 - 2002 (12 év, 3 kormányzati ciklus alatt):.8.000 milliárd forint.--2002 - 2007 (4,5 év alatt 7.000 milliárddal nőtt):.15.000 milliárd forint lett mára az államadósság.
.
Mit jelent ez?
A szocialisták kevesebb, mint 5 év alatt több mint 7.000 MILLIÁRD forinttal adósították el az országot. Ez azt jelenti, hogy a szocialisták kevesebb mint 5 év alatt annyi hitelt vettek fel, hogy mostanra a teljes ország adóságot megduplázták (összesen tehát mostanra 15.000 Milliárd forint lett az államadósság).
Következmény?
Az ország egy évben 1.200 Milliárd forint kamatot kénytelen fizetni. Csak kamatot!
Ez több mint amennyi összes személyi jövedelem adó befolyik egy évben az államkasszába. Elgondolkodtató az is, hogy az egészségügyi reform címén összesen 40 milliárd forint megtakarítást remél a szocialista kormány a korházbezárásokból, mútéti kapacitás leépítéséből, korházi ágyak megszüntetéséből, alkalmazottak elbocsájtásából. 40 Milliárdot sporolnak ezzel és 1200 milliárd kamatot meg fizetünk mert eladósítottak...
.
Pénz elvonás és az adóemelés politikája a tönk szélére vezeti az országot. Az állami és önkormányzati cégek/intézmények bezárása illetve a működésükhöz szükséges pénzek drámai elvonása ismét csak az intézményeknek bedolgozó/beszállító magánvállalkozásokat sújtják, hiszen az ellehetetlenülő állami és önkormányzati cégek nem tudnak rendelni beszállítást (munkát) az alvállalkozóktól, következéskép alvállalkozók sora kerül a tönk szélére, vagy megy tönkre. Értelmetlenül. A dilettáns eladósító, pénz elvonó kormányzás eredményeképpen. A tönk szélére került vállalkozások azután kevesebb adót fizetnek (ha tönkremennek akkor meg már semennyit se fizetnek, sőt a munkanélkül maradtaknak az állam segélyeket fizet) és a csökkenő állami adóbevételek a dilettánsan kormányzó szocialisták által alkalmazott módszer szerint további megszorítást eredményez, (tehát újabb pénzelvonást bár majd ők reformnak mondják) és ezért azután még több vállalkozás megy majd tönkre (vagy el az országból) és ez a negatív spirál az állam átmeneti vagy tartós fizetésképtelenségét eredményezheti. Ha a fizetésképtelenséget el is kerüljük az adósság kamatait akkor is fizetnünk kell! Az ország eladósítása, gyermekeinknek (és talán még azok gyermekeinek is) adósság láncot köt a nyakába. Adós rabszolgák lesznek. Illetve már azok is. Gyermekeink és unokáink kénytelenek lesznek a szocialista rezsim eladósítása miatt adósság szolgálatot fizetni, következéskép jövedelmeiket tartósan agyon fogják adóztatni, boldogulásuk külföldön könnyebb lesz. Sokan elhagyják és el fogják hagyni az országot ezáltal biztosítanak maguknak és gyermekeiknek jobb életkilátást. Aki pedig itt Magyarországon akar megélni valahogy, az a fekete gazdaságba menekül, nő a bünözés a korrupció és az adóelkerülés. Következéskép romlik a morál, az erkölcs és a nivó.
Ügyeskedés, seftelés, balkanizálódás, igénytelenség, flusztrált emberek, türelmetlenség, átláthatatlan és bizonytalan élet, terjedő erőszak.
.
Ez a fajta szocialista politika szándékos lenne vagy csak dilettáns? És ha szándékos akkor mi a célja? A Magyar emberek elüldözése? Az eladósítás az emberek munkájának elvesztéséhez, vállalkozások tönkremeneteléhez, emberek (sőt komplett családok) és cégek elvándorláshoz vezet. Ez a szocialista politika kinek jó? És miért nem erről folyik a közbeszéd, miért álproblémákról? Miért nem a kormány tragikus ténykedéseit kritizálja a sajtó, miért a hatalmon nem is lévő ellenzéket?
.
.
.
.
(Talán jobb nem is beszélni a legrosszabb eshetőségről és Isten ne adja, hogy bekövetkezzen de jogosan merül fel a kérdés, hogy mit jelent az adósság spirál legrosszabb kimenete, mit jelent a fizetésképtelenség? Zavargásokat, tömeges erőszakot, gyujtogatást, önbíráskodást, a bankban lévő vállalati és magán pénzek kifizetésének megtagadását, pénz totális elértéktelenedését (magyarán hiper inflációt), nyugdíjjak nem kifizetését, közalkalmazottak fizetésének leállását (tehát leáll a rendőrség, a mentők, a tüzoltók, a korházak, az iskolák stb) ez pedig rablásokat, fosztogatásokat, vetköztetést, nemierőszakot, és bizonyosan néhány ember erőszakos halálát)